Alábbiakban Simon Gábor Frenstatban töltött pár napjáról, az utazásról, és élményeiről olvashatnak, majd megannyi szép kép, melyeket ezidő alatt készített.

2019.03.12.-2019.03.15.

Készülődés

Amikor Januárban megkérdezték, van-e kedvem egy szakmai verseny keretein belül kiutazni Cseh országba, és ott tölteni néhány napot habozás nélkül igent mondtam. Ahogy közeledett az utazás, úgy egyre többet foglalkoztunk a versennyel, készültünk, és nyilván izgultunk. Már pénteken pakolásba kezdtem, ámbár kedden indultunk, részletesen megnéztem mindent, az útvonalat, a helyszínt, a látványosságokat. S eljött a nagy nap...

Az odaút

Kedden 10 óra körül indultunk Egerből, Pétervásárán, Bátonyterenyén, majd Salgótarjánon keresztül vezetett utunk a Szlovák-Magyar határhoz, Somoskőújfalunál, ahol tankolás mellett autópályamatricát is vettünk (bánatunkra mosdó nem volt). Szlovákián Zólyom, Túrócszentmárton, illetve Zsolna gyorsan utunkba esett, és mivel találtunk mosdót is folytathattuk utunk. Ezután lelassultak kicsit az események, rengeteg kamion, melyek többnyire fával voltak megrakva, állták utunkat, s lassítottak minket. A Szlovák-Cseh határhoz közeledve hótakaró fogadott bennünket, méghozzá nem is kis mennyiség. Rožnov pod Radhoštěm után lendületünket visszanyerve, lassacskán 7 órás úttal a hátunk mögött közeledtünk Frenstat-ba. Szállásunk a Hotelová škola, Frenštát pod Radhoštěm, volt, itt vacsorával vártak minket, az ajtóban a tolmács mondta, hogy menjünk utána, amint beléptünk a hallban kollégista lányokq álltak, mi pedig habozás nélkül odamentünk, hogy : Hello sziasztok. Nem is tudatosult bennünk, hogy másik országban vagyunk, más a nyelv, amég csehül nem válaszoltak. Angolul bocsánatot kértünk, és mentünk a többiek után az ebédlőbe. Vacsora után felvittük csomagjainkat a szobánkba, amely a hatodik emeleten helyezkedett, szerencsére volt lift. Ugyan már sötétben, de láthattuk a várost, pontosabban annak főterét, hiszen fáradtak voltunk, nem volt erőnk tovább menni (gondoltuk lesz még rá időnk... tévedtünk, de erről majd később).

Az első nap, Stamberk-i utam

Egy szó mint száz másnap reggel az ablakon kinézve leesett az állam. Csodás kilátás tárult elém, ahogy a hegyek körbe ölelték a települést. Reggeli után (megjegyezném, hogy a túrósbatyu, illetve almásrétes nagyon finom volt,) találkoztunk az iskola igazgatójával, valamint bejártuk a tantermeket, nagyon szép tiszta és hatalmas folyosók, gyakorlókonyhák vannak. Ebéd után eligazítottak minket a másnapi versennyel kapcsolatban. Ez eltartott egy darabig, úgyhogy csak fél négykor tudtunk elindulni, az alig 15 percre levő Stamberk-be, ahol kézműves sütemények elfogyasztását követően, elindultunk, hogy ledolgozzuk a felszedett kilókat. Felsétáltunk a Stamberki kastélyba, melynek csodás kilátása van, illetve egy kávézó is található benne. Sötétedés előtt még a templom előtt levő szökőkút szemszögéből is megfigyeltem a dolgokat. Visszaérkeztünk Frenstat-ba, ahol szokásomhoz híven, mint minden idegen helyen elmentem a többiekkel kebabozni, bánatunkra tanáraink takarodót hirdettek, a másnapi versenyre hivatkozva, így a város továbbra is felfedezetlen maradt, bár már kicsit többet láttunk belőle.

Zsúfolt csütörtök

A verseny napján, átvittük minden felszerelésünket a velünk szemben levő művelődési központba. A Cseh Bárszövetség és a Cseh Hotelová škola, Frenštát pod Radhoštěm (iskola) rendezésében végbemenő nemzetközi versenyen 18 cseh, 3 magyar, illetve 3 szlovák ifjúsági kategóriájú bármixer mérte össze tudását, hogy eldöntsék a 24-ből melyik hely lesz az övék. Jól szerepeltünk, a sokkal tapasztaltabb szlovákok ugyan az első két helyet bezsebelték miénk lett a harmadik hely a külföldiek versenyében. A csehek belharca mellet volt még egy díj, melyet a legkreatívabb koktél gazdája kapott meg (jómagam). Az összesített eredményre, tehát, hogy a 24-en belül pontosan hol végeztünk még nem kaptuk meg a választ. Gyors összepakolás után állófogadást rendeztek, ahol természetesen mindent megkóstoltunk, na de csak mértékkel, süteményekben, különféle készítésű, ízesítésű húsokban, és ízkavalkádot okozó mártásokban, szószokban nem volt hiány. Viszont jó borok híján örültek az ajándékunknak, igaz ebben a szintén ajándék pálinka lehet közrejátszott. Este mi még ünneplés gyanánt végig jártunk néhány bárt, hogy megkóstoljuk a különféle cseh söröket.

A móka vége

Másnap reggel szomorúan tapasztaltuk, milyen gyorsan eltelt, ez a 4 nap, és már indulhatunk is haza. Búcsúzkodás közben mindenki megjegyezte, hogy jövőre visszavárnak. Én már csak azért is vissza akarok menni, mivel a nagy szél és az idő hiány miatt sem libegővel sem pedig gyalog nem jutottam fel a kilátóba, amelyet láttam a szobámból, és a helyiek elmondása szerint nagyszerű a kilátás, mondjuk ezen a sok köd nem segített volna. Összepakoltunk, és elindultunk a boltba, hogy mindenki megvegye a sörét vagy ajándékát, ha addig még nem tette meg (viszont nekem már volt bögrém, csokim, helyismertető füzetem, tehát gondoltam az egész családra). Visszafelé ugyanazon az úton, kissé lassabban jöttünk, lévén a pénteki forgalomnak. Nekem az egész út során amennyit csak lehetett a kezemben volt a telefon, vagy a fényképező, próbáltam minél több, és szebb képet készíteni, hogy megoszthassam Veletek az élményeimet, ti is láthassátok a tájat, kedvet kapjatok felkeresni, ki tudja, akár velem. A hazaúthoz még talán annyit tennék hozzá, hogy 2 pihenővel jöttünk, ebből az egyik, a Penzion Staré časy parkolója volt, ahol utazásunk legfinomabb fogásait ettük, pedig erős vetélytársai voltak. A szlovákiai dugó elszenvedése után, Magyarországra érve, Salgótarjánnál álltunk meg, tapasztalva a magyar beszédet meglepett arccal álltunk, hisz az előtte levő 3,4 napot Angolul, Németül, és 3 szó birtokában Csehül éltük túl. Célba véve Egert elindultunk, és 18:45kor véget ért utazásunk. Na jó nekem még kellett kb. másfél óra, hogy eljussak a Mátra aljába, Gyöngyösre, de fél nyolckor már mosolyogva meséltem családomnak a történteket.

Jövőbe tekintés

Most voltam életemben először olyan országban, amely nem szomszédos hazámmal, így számomra ez egy emlékezetes út marad. Egyúttal már eddigi életem legmagasabb pontján is jártam. A hosszú út nem vette el a kedvem az ilyen, és ehhez hasonló élményektől. Remélem a közeljövőben, vagy akár kicsit később de eljutok még legalább ilyen szép helyekre, találkozok még legalább ennyi kedves emberrel, eszek, iszok még legalább ennyi és ilyen finom, különleges ételt, italt. Legmerészebb álmaimban sem tudtam még csak ehhez hasonló szép tájat elképzelni, és hiába néztem meg itthon a képeket utazás előtt, valahogy hazaérkezés után sokkal szebbek lettek, odakint pedig, nemcsak a Cseh részen, de Szlovákián áthaladva is csak ámultam, hogy mennyi mindent látok. Ide már a közeljövőben szeretnék eljutni. Ebből következik, hogy az alacsony Tátra látványa, csak még jobban megerősített abban a tényben, hogy muszáj életem során eljutnom a Tátrába, beszívni a levegőt, gyönyörködni a tájban. Remélem, ezt olyan társasággal tudom majd megtenni, akik emlékezetessé teszik, akárcsak a mostaniak.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet, Simon Gábor beszámolóját olvashatták! Remélem minél hamarabb tudok újabb kalandról írni!

Képek az utazásról

Kilátás a szobánkból

Stamberk